Szaké

okt 1, 2013

Szaké – mielőtt japán étterembe mennél!

Szaké régenA szaké, a japán nemzeti ital számos érdekességet tartogat számunkra. Japánról általában először a harcművészetek, a gésák, a teaszertartás és a szusi jut az eszünkbe. Másodszorra már talán a szaké is, amiről tudjuk, hogy a távolkeleti szigetország különleges alkoholos itala – nem bor, és nem pálinka.

 

 

 

 

Mit érdemes tudni a szakéról?

Szaké öntéseA szaké rizsből készül, és szoktak rá rizsborként is hivatkozni, ami azért nem teljesen igaz. Alkoholtartalmát (15%) tekintve borhoz hasonló az erőssége, azonban az eljárás, amivel elkészítik, inkább a sörhöz teszi hasonlatossá. Mivel Japánban a rizs alapélelem, a történelem pedig megtanította takarékosan élni őket, így az első szakék több száz évvel ezelőtt az erjedt, emberi és állati fogyasztásra már nem alkalmas rizsből készültek.

A szaké elkészítéséhez ma már külön rizsfajták léteznek, ugyanis az étkezéshez használt rizsnek túl magas a keményítőtartalma, a szakéfőzéshez használt vizet pedig mély kutakból nyerik, aztán alaposan átszűrik. A szaké készítésnek is kialakult, kifinomodott a rendje és ma már számtalan különféle szaké létezik, hasonlatosan az európai sörkultúrához.

 

Általános tévhit, hogy a szakét melegen isszák.

A jobb minőségű szakét behűtik, mint a fehérbort, csak a rosszabbakat melegítik fel. Ez az italféle Japánban számos szertartáshoz használatos, fogyasztása például az esküvői ceremónia része is. A klasszikus szaké készlet a következő: tokkori, a kerámia palack, és hozzá illő sakazuki csészék. Fogyasztása éppen olyan szertartásos, mint a teaivás.

 

Hogy igyunk szakét?

Hűtsük be enyhén, mielőtt kinyitnánk a gyári csomagolt palackot és feltöltenénk a tokkorit. Soha ne töltsünk saját magunknak, mindig másnak, ez így udvarias. Ha többen ülünk egy asztalnál, akkor egymás csészécskéibe öntjük, de a japán házigazda is buzgón kell, hogy kínálgassa vendégeit.

A szakéhoz régebben kötelező volt pár falatot is kínálni, de ez a szabály mára már vesztett erejéből, lehet önállóan is szakézni, vagy étkezés után.

A szakét hagyományosan két kézzel töltik, és akinek a csészéjébe, az is két kézzel kell, hogy tartsa, egyik tenyerét illedelmesen a csésze alá téve. A sokadik töltési körnél ez a szabály enyhül. Ha egyszerre kiissza a vendég, sürgősen töltenek neki, de ha már elégnek érezzük, akkor a felét meg kell hagyni és lassan kortyolgatni, mintegy jelezve, hogy nem kérünk többet. Szabadkozni, mutogatni nem kell. Teli csészét meghagyni illetlenség, ha viszont marad pici a csésze alján, az nem sértés.

 Ha kinyitunk egy üveg szakét, azt pár órán belül meg kell inni, ugyanis elváltozik az íze, megromlik a szabad levegőtől, sokkal hamarabb, mint a bor.

 

 

A szaké egészséges is

szakekeszletA japánok régóta nem csak szertartásos italnak, hanem gyógyszerként is fogyasztották. Nemrégiben fény derült arra, hogy a szakéfogyasztás, különösen az egyszerűbb, finomítatlan szaké jó hatással van szívműködésre, csökkenti a koleszterinszintet, hasonlóan a vörösborokhoz.

Szóval, ha eljutunk egy japán étterembe, kérjünk szakét bátran, lehet, hogy elsőre szokatlan az ízvilága, de ez hozzátartozik a tradicionális, sőt a legmodernebb ital kultúrához is.

Szakéból készült koktélok: http://www.gasztrotrend.hu/hozzavalo/szake/

Kapcsolódó cikkek

Oszd meg másokkal!

Hagyj üzenetet!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Close
Tetszenek a cikkek?